Akármilyen perverz is a gondolat, midikloriánok tényleg léteznek! Van egy baktérium, az ún. Midichlora mitochondrii, mely nevét a Star Wars filmekben szereplő midikloriánokról kapta. Most ez a valóban parányi kis jószág új információkkal szolgált sejtjeink evolúcuóját tekintve.
A mitokondriumokkal áll kapcsolatban a tegnap közreadott kutatás. Mint ismeretes, a mitokondriumok a sejtek energiájának java részét adják ki: ők termelik az ATP-t (adenozin-trifoszfát), amely egy kiváló kémiai alapú energiahordozó.
A kutatás megmutatta, hogy a mitokondriumok valószínűleg nem kialakultak a sejtjeinkben, hanem konkrétan egy parazita baktériumban érkeztek, ami egy ostort használt ahhoz, hogy úszni tudjon és képes volt szinte teljesen oxigénmentes környezetben is túlélni.
Kis lépésnek tűnhet a mitokondrium megjelenése, de az élet drámai mértékű fejlődését hozta magával: nagyban hozzájárult az élet tengerekből való kijutásához. A hagyományos értelmezés szerint a mitokondriumot egy ősi sejt egy passzív baktérium felfalásával szerezte két és fél milliárd évvel ezelőtt - miközben úgy tűnik, pont fordítva történt.
Olasz, spanyol és ausztrál kutatók a midichloria mitochondrii vizsgálatával jutottak erre a következtetésre. A mikróba Star Wars-világbeli névadója, a midiklorián szimbiózisban él az emberi sejtekben, és ha elegendő van belőle egy gazdatestben, akkor lehetővé teszi az Erő tudatos érzékelését szimbiontájának. Ráadásul minél több volt belőle, annál nagyobb erejű lett az Erő-használó. A csúcsot ebben Anakin Skywalker vezette, akinek 20.000 midiklorián volt egy sejtjében. Azért a midichloria m.-et használták a kutatáshoz, mert a DNS-ét soha nem elemezték még, és ez az egyetlen olyan ismert baktérium, amely be tud jutni élő sejtek mitokondriumába.
Miután az egész genomot analizálták, 26 gént találtak, melyek kódoltak egy egész ostort, hurkot, filamentumot és alaptestet is.
Egy második gén-szettet is felfedeztek, amelyhez hasonlót még nem láttak a mitokondrium-rokon baktériumokban: olyan enzimek kódját, amely a baktérium oxigénszegény helyen való túlélését is lehetővé teszik.
Ez alapján valószínű, hogy az első mitokondrium nem egy passzív, szimbióta együttélés eredménye volt, hanem egy agresszív, parazita behatoló hozta magával az ősi eukarióta sejtbe.
