Szüleim és generációm tagjai (jócskán 40+) emlékezhetnek azokra az időkre, amikor egy bécsi adventi bevásárlás után a tetőcsomagtartóra spaniferezett Gorenje hűtőszekrénybe még néhány lengeruhás “oktatófilmet”, meg persze a Rambo és Bruce Lee lenyűgöző történeteit feldolgozó videókazetta egy-egy német szinkronos példányát is bele tömve, egyetlen visszatartott levegővel és a család minden megspórolt pénzét a sógoroknál hagyva átléptük hazafelé Hegyeshalomnál az osztrák-magyar határt. Aztán ezeket a filmeket valaki egy hazai sufniban !!!HANGALÁMONDÁSSAL!!! jól hangalámondta, mert a hangot ugyebár mondani szokták és nem fényképezni. Azért a pontos megjelölés, mert a hétvégi vásárokban ilyen cetlik fityegtek azokon a kempingasztalok alól árusított illegális VHS adathordozókon, amelyekből természetesen soha senki nem vásárolt egyet se, mégis volt szinte minden lejátszóval rendelkező háztartásban legalább egy monotonul mormogó másolat a lézerkardozók filmjeiből is. A mozis megtekintés után a Star Wars klasszikus trilógiáját anno én is egy ilyen kópiával rongyoltam szét, mert a garázsszinkron a messzi-messzi galaxist is elérte. Ami akkor egyrészt hasznos, másrészt baromi idegesítő volt, az mára komikus, nosztalgikus és tutti-frutti ízű lett. Ezt a hangulatot elevenítik fel az alábbi példák a teljesség igénye nélkül:
A teljesebb “kép” kedvéért itt egy videó a hangalámondásról és a szinkronizálásról a TV2 egy korábbi műsorából:
